Szeretem az olyan narratív kalandjátékokat, amely bőven hagy időt a karakterek megismerésére és a háttértörténet kiépítésére. Az utóbbi időben ilyen volt például a Lake, ahol postásnak állhattunk egy vidéki kisvárosban és a napi feladatok közé tartozott a levelek és csomagok kézbesítése, miközben szép lassan megismertük az egész városka fontosabb lakóit, problémáikat és vágyaikat. Az 1970-es években játszódó Under The Waves igen hasonló koncepciót követ. Stan egy hivatásos búvár, aki az Északi-tengeren teljesít szolgálatot. Ez annyiból áll, hogy kvázi beköltözik a víz alá egy lakó-modulba, ami az otthonaként funkcionál. Innen figyeli az olajfúró gépek működését, és ha bármi feladat akad, akkor a kis tengeralattjárójába (Moon) pattanva már neki is indulhat a munkának. Stan természetesen egy (kizsákmányoló, csúnya, gonosz) mega-vállalatnak dolgozik, a tenger mélyén pedig szembesül vele, hogy a munkaadója mennyire hazavágja az élővilágot és az ökoszisztémát. Az Under The Waves viszont nem feltétlenül arra van kihegyezve (legalábbis nem elsődlegesen), hogy az emberiség mennyire tönkretette már a Földet – itt Stan személyes, fájdalmas tragédiája áll a középpontban.

Főszereplőnk ugyanis elveszítette a kislányát több évvel korábban és a gyász-folyamat részeként próbál a tenger mélyén nyugalomra lelni. A teljes magány azonban egy idő után kikezdi az idegeit, az álmaiban a lányát (Pearl) látja és az egész annyira valóságosnak hat, hogy Stan elkezdi megkérdőjelezni, hogy egyáltalán épelméjű-e még odalenn. Feladataink többnyire abból állnak, hogy látogassunk el a Moon fedélzetén különféle helyekre, ha szivárgás van, akkor oldjuk meg, vagy indítsuk újra az oxigén-generátorokat és így tovább. Az Under The Waves nem egy komplex játék és tényleg leginkább a Lake-hez tudnám hasonlítani, ugyanis itt is TPS-nézetből látjuk a karaktert, akivel a különféle küldetéseken túl fel is fedezhetjük a víz alatti világot. Egy komplett kis open-world térképet kapunk, több nagyobb területtel (sőt, még egy plusz A- és B-szektor is akad!), amiket szabadon bejárhatunk. Felfedezhetünk elsüllyedt roncsokat (autók, repülők és persze hajók is pihennek odalenn), gyűjtögethetünk különféle ereklyéket, kazettákat, vagy épp matricákat.

A Moon és Stan búvárruhája is fejleszthető, ehhez azonban tervrajzokat kell találni. A craftolás szintén fontos, ugyanis mind a fejlesztésekhez, mind a Stan által használható tárgyakhoz (oxigénpalack, fáklya, akna és hasonlók) alapanyagokra van szükségünk. Sajnos a tenger mélye tele van műanyagpalackokkal, fémhulladékkal és egyéb ártalmas anyagokkal, amiket begyűjtve craftolhatunk magunknak hasznos holmikat. A játék nem túl hosszú, de aki szeret hozzám hasonlóan bejárni mindent és az utolsó hínárig felfedezni a térképet, az akár napokat is tölthet az Under The Waves retro-futurisztikus világában. A Moon szonárjával lehet letapogatni a környéket és ekkor kirajzolódnak a térképen a különleges dolgok. Értelmes guide hiányában nekem akadt pár ereklye (a B-szektorban lévő különösképp), amiknél a kelleténél sokkal több időt eltököltem, mivel egyszerűen nem találtam meg a hozzájuk vezető utat. A lakó-modul is bejárható, főzhetünk magunknak kávét, megnézhetjük a tévében a híreket vagy gitározhatunk/edzhetünk. Utóbbi kettő mini-játékhoz kötött és innen is gratulálok annak, aki megcsinálja az 5000 pontot gitáron!

Az Under The Waves látványvilága egészen korrekt, bár igazán akkor lehet elcsodálkozni a szépségén, mikor felmész a felszínre. Ennyire szép víz- és hullám-effekteket én videojátékban még nem láttam! Tényleg elképesztő lett a végeredmény! Odalenn a látótér korlátozottabb, és túl sok látnivaló nem is akad, de azért egy-egy elsüllyedt, hatalmas roncs meglehetősen pofásan néz ki – például egy barlang mélyén lehet találni egy 1800-as évekből származó hajót. A szinkron teljesen korrekt, de a zenét külön is ki szeretném emelni, mert nagyon jól passzol a magány és az elhidegülés érzéséhez. Néha fenyegető szintetizátor-dallamokat dob be, máskor pedig felsírnak a gitárok és bekapcsolódik a dob is… az összhatás egészen hátborzongató. Sajnos bugokba még belefutottam, például egyes kinyitható ládák nem tűntek el a térképről (én meg azt hittem valami barlangban lehetnek és ott keresgéltem hosszú percekig), néhány berendezés lekapcsolásánál pedig a feladatjelző ikon őrült meg és teljesen máshová mutatott.

Mindettől függetlenül az Under The Waves egy kellemes meglepetés volt számomra. Elég vegyes kritikákat olvastam róla, de összességében egyáltalán nem bántam meg, hogy teljes áron jutottam hozzá, hiszen többnyire tényleg remekül működik benne az atmoszféra. Ez pedig nem akkor jön át igazán, amikor végigdaráljuk a sztorit és megpróbáljuk átérezni Stan fájdalmát, hanem akkor, amikor rájövünk, hogy teljesen egyedül vagyunk a víz alatt. A Moon-ból persze ki lehet szállni és úszva felfedezni a tájat, de a levegőnk fogy. Rendesen végigfutott rajtam a hideg, amikor túl messzire kerültem a tengeralattjárótól és már csak 1-2 oxigénpalackom volt. Ekkor ütött meg az érzés, hogy mennyire félelmetes lehet ez a valóságban. Nem hiszem, hogy a fejlesztők eredeti szándéka is ez volt, de komolyan, néha már-már szorongtam a játékot játszva, pláne mikor szűk barlangokba kellett beúszni, ahová a Moon már nem tudott bemenni. Számomra ezek voltak az Under The Waves igazán emlékezetes pillanatai és emiatt marad emlékezetes számomra. További örömteli tény, hogy magyar felirat is került bele, úgyhogy ezzel is meg lehet könnyíteni a történet megértését. Néhány patch még ráfér, de a különlegességeket keresőknek érdemes tenni vele egy próbát!