Britpopper kollega tegnap kirakott cikkéhez egy kevésbé pozitív gondolatmenettel szeretnék hozzájárulni az Assassin's Creed: Mirage kapcsán. Mivel az előző írásban fel lett vázolva maga a játék, a történet, a játékmenet, újdonságok, meg ami kell, én itt elsődlegesen bizonyos részeket bővítenék ki. Sajnos többnyire nem túl poztív szemszögből, pedig összességében kedveltem Basim kalandját is. Nem gondolom magam egy világi AC fanboynak, de tény és való, hogy a széria közel áll a szívemhez (és többnyire nem azok a részek, amiket a többség toplistára rakna). A legutóbb megjelent főbb Assassin's Creed játékkal, a Valhallával közel 100 órát sikerült összehoznom a nyár folyamán (és a DLC-ket még el se kezdtem..), szóval van egyfajta összehasonlítási alapom jelenleg a két játékkal kapcsolatban.
Talán a történelmi korszak teszi, de lehet, hogy az első játékra kísértetiesen emlékeztető setting, mindenesetre nálam kevésbé talált be ez a közel-keleti környezet.
A kijelentéssel abszolút egyetértek. Annyival fűszerezném meg talán a dolgot, hogy lényegében negyedjére tartózkodunk egy AC játék keretein belül nagyrészt sivatagos közegben. Ezt már az Origins olyan mértékben elkoptatta, ha szabad így fogalmazni, hogy egyszerűen semmiféle érzelmet nem váltott ki belőlem a homokdűnék és a köztük porosodó rég elhagyott épületek látványa. Ez felszínes megközelítésnek is betudható lehet, de egy ilyen jellegű szériánál, ahol a setting talán a legfontosabb elem az atmoszféra-teremtésben, kifejezetten lelombozó a hangulati elemek újrahasznosítása. Persze egy másik kor, egy másik terület, mégsem azt éreztem, ami a készítők szándéka lehetett. Lehet foglalkozni ugyanazzal a korral is többször (lásd Ezio karakterén keresztül korábban), viszont ahhoz sok más téren is erősnek kellene lennie a dolognak. Basim nem egy rossz karakter, főleg nem azután, amit a Valhallában kihoztak belőle, de az érdekesen induló, majd langymeleg irányokba érkező történettel karöltve nem tudja elvinni a játékot a hátán. Főleg akkor, ha belegondolsz milyen történelmi korokat és eseményeket is meglátogathatna VÉGRE VALAHÁRA a széria. Nem egy hatalmas negatívum ez, ahogy az eredeti cikkben is áll, embere válogatja, de ezáltal rögtön egy hátrányosabb helyzetből indul a dolog rengeteg embernél, én legalábbis úgy vélem.
A lopakodás és a parkour ismét előtérbe kerül.
Valamelyest valóban igaz, de a lopakodás a már újragondolt AC játékokban ismert lopakodást takarja. Ami valljuk be eléggé béna tud lenni rengeteg helyzetben. A durván korlátok közé szorított játéktér is eléri a maga negatív hatásait: Az ellenfelek bázisaiból nincs sok, ezért némely küldetést gyakorlatilag megismételtet velünk a játék, mondvacsinált indokokkal, picit újraszabott melléktörténet keretein belül. Minden ellenfél újra jelen van, még ha előtte ki is irtottál egy teljes bázist mondjuk, ugyanazt csinálják, ugyanúgy mozognak, a különbség maximum az, hogy most egy másik szobából kell elhozni valamit, vagy megbökdösni valakit. Basim nem úgy működik, ahogy annak idején Altair, esetleg Ezio, valahogy képtelenség ezzel a motorral érdemleges játékmenetet összehozni, ha mindenáron "vissza akarunk térni a gyökereinkhez". Még azt is meg merném kockáztatni, hogy minden újdonsága és hangbomba, meg altatólövedék ellenére ez a játék kevésbé csinálja jól a lopakodást, illetve magát a "bérgyilkolászást", mint a Valhalla. Tény, hogy Eivor sokszor tankként viselkedik és beront az ellenfél bázisára, de közben íjász és assassin is lehet, ha úgy osztogatjuk szét a képességeket. Egy-egy méretesebb őrposzt, vagy bázis annyi irányból és módon megközelíthető, az ellenfelek mozgása jóval kiszámíthatatlanabb, illetve a meggyilkolásra váró emberkék is többféleképpen kiiktathatóak. Meg van adva a szabadság. Ez megvan a Mirage-ban is. Sokkal, de sokkal korlátoltabban, mint elődjében. Az, hogy most beolvadhatunk szerzetesek közé, esetleg bérelhetünk magunk mellé pár katonát, hogy csapják szét az őröket a bejárat körül, hogy mi belóghassunk... hát én ezzel annyira nem büszkélkednék, mint sokkal több opció. Az irányvonal látható, de nem véletelen az, hogy ez a játék egy DLC-nek indult. A gyökerekhez való visszatérés a fenéket!
Talán a Ubisoft is rájött, hogy nincs szükség több száz órás játékidőre...
Picit kontextusból kiemelt gondolat, de mindenképp fel akarok még a végén emlegetni két tematikát, amivel az újkori AC-kat szokás "bántani".
Az első ilyen a játékok hossza/mérete, nevezzük bárhogy. Ezek a játékok csak akkor ilyen hosszúak, ha te úgy akarod játszani, egyébként van amelyik 30-40 óra alatt végigtolható, ha a főtörténetre fókuszál a játékos. Persze emellett rengeteg olyan dolog van, amit érdemes megnézni, kioldani, akármi, de senki sem kötelez minket erre. Azért csináljuk, mert csinálni akarjuk, míg a Mirage a főtörténet mellett tartalmilag... többnyire középszerű, de néhol a silány szót is elővenném, szóval még azt a minimál extra tartalmat se sok értelme van végigzúzni. Első körben 30 óra után simán otthagytam közel két évre a Valhallát, mert úgy éreztem sok, és nincs rá elég kapacitásom, hogy foglalkozzak vele, majd újra elővettem és... már említettem, de idén meglett a 100 óra. Rég végigjátszottam, de egyszerűen annyira érdekes és jó melléktevékenységekkel van tele (néhány szemét is van persze), hogy egy percét nem éreztem pazarlásnak, és talán életem legjobb első napos vétele volt, mégha nem is rögtön végeztem ki. Itt közel teljes árért valami sokkal kevesebbet és értéktelenebbet kapnék, ha fizettem volna érte.
A másik téma az Odyssey és Valhalla egyik elsődleges kritikája. Ez már nem Assassin's Creed. Biztos ez? Miért a Black Flag az volt? Vagy a Rogue? Úgy igazán nevezhető AC-nek bármelyik rész az első és a Revelations közötti részeken túl? Persze értem honnan jön a kritika, de én úgy érzem, hogy a templomosok és assassinok évezredes ellenségeskedése néhol megkövetelte azt is, hogy az ellenfelek más jellegű csatatereken is összecsapjanak. Ha a kor és a közeg azt kívánta, hogy inkább szemtől-szemben történjen a konfliktus, akkor bizony az úgy történt. Az Assassin Testvériség, vagy a The Hidden Ones elsődlegesen egy brand. Ahogy az Assassin's Creed cím is egy valós történelmi alapokon nyugvó sci-fi sztori, és minden játék, ami ebben az univerzumban játszódik, az bizony AC, ha tetszik, ha nem. Persze a név kötelez, a módszerek adottak, de nem hiszem, hogy ne férne bele a témába egy-két elvontabb közeg/módszer/főszereplő/akármi.
Ennyit szerettem volna hozzáfűzni a korábbi cikkhez, mint saját, abszolút szubjektív véleményezése a témának.
Tessék, itt egy strucc, az megnyugtat:
