Sally egy olyan kisvárosban él, amelyben megállt az élet. Az utcákat alig járják az emberek, a legtöbb háznál a függöny állandóan be van húzva és mindenhol eltűnt gyerekek képeivel díszített plakátokat visz a szél. Sally unokatestvére, Emily is eltűnt. Senki sem tudja, hogy mi történt vele, merre lehet… a bizonytalanság pedig borzalmas. Sally a várost járja és kiragasztja mindenhová a saját plakátjait, bízva abban, hogy valaki nyomra vezeti. Mikor néhány helyi suttyó elől menekül, balesetet szenved a biciklijével és egy erdőben köt ki – de valami megváltozott. Mintha a városka kifordított változatába került volna, ahol szörnyek járják az utcákat. Olyan az egész, mintha Tim Burton megelevenedett rémálmába került volna át, azonban hirtelen meglátja Emily-t a meglehetősen ijesztő iskola ablakában és innentől a cél adott: megmenteni a kislányt, majd hazajutni.

Ehhez a GYLT lopakodós mechanikákat kínál fel, azaz végig kell lopóznunk a különféle rémség között. Ám még mielőtt valaki Amnesia-szerű játékmenetet vizionálna, gyorsan el kell mondanunk, hogy adott a lehetőség a harcra is. Sally talál egy spéci zseblámpát, amivel rá lehet világítani a szörnyekre és Alan Wake módon a gyenge-pontjaikat sebezni. Azonban sokkal hatásosabb, ha szépen óvatosan ellopakodunk mögöttük, vagy hátulról csapunk le rájuk. Feladatunk, hogy bejárjuk a kisvárost Emily után kutatva, viszont sajnos a GYLT rettenetesen kötött, sztorivezérelt úton terel minket. Ez azt jelenti, hogy hiába adott egy nagyon is hátborzongató helyszín, nem járhatjuk be szabadon. Hasznosabb lett volna, ha a fejlesztők a The Evil Within 2 játékmenetét veszik át, ahol szabadon közlekedhettünk erre-arra, és kedvünkre térhettünk be házakba. Sajnos a GYLT nem ad ekkora szabadságot, pedig a lehetősége megvolt rá. Kötött útvonalakon, fontosabb épületek meglátogatásával halad előre a történet, a teljes kaland pedig alig 6-7 óra alatt végigvihető.

Életet tölteni inhalálókkal tudunk, de a lámpánkhoz is lehet gyűjteni akksit. Maga a játékmenet elég fapados: lopakodunk, dobozos üdítőket dobálva tereljük el az ellenfelek figyelmét és kulcsokat begyűjtve igyekszünk új helyekre eljutni. A térkép könnyen kezelhető, az irányítás pedig korrekt. A hangulat nagyon épít a családbarát túlélőhorror megjelenésre: groteszk lények kerülnek elénk, miközben a helyszínek is simán elmennének akármelyik Little Nightmares játékba. A GYLT egy rövidke, ám annál kellemesebb, családbarát horror-játék lett. Nem kívánja újra feltalálni a műfajt, de amit szállít, azt korrekt módon prezentálja és ez már elég ebben a műfajban.

Hozzátesz az élményhez a látványvilág is, amely a Laika Studio animációs filmjeit idézi, mint például a Coraline és a titkos ajtó, vagy a ParaNorman. A GYLT legnagyobb hibája, hogy bőven több volt benne. A várost sokkal jobban ki lehetett volna nyitni, mondjuk a lehetőséggel, hogy betérjünk akármelyik házba és ott dokumentumokat olvasgassunk vagy mellékküldetéseket csináljunk – sajnos semmi ilyesmi nincs a játékban. A túlzott linearitás számunkra picit elvett az értékéből, de az open-world-öt kerülőknek akár csalogató is lehet, Tim Burton-rajongóknak pedig kifejezetten ajánlott!