Mondhatnám, hogy vártam a Fort Solis-t, és részlegesen még igazat is mondanék, de volt bennem egyfajta távolságtartás. Megindokolni nem tudnám az okot, de a rossz érzés, ami a The Callisto Protocol után maradt bennem, valahogy kiterjedt erre a projektre is. Aztán végül sajnos ezek a rossz érzések jogosnak bizonyultak, mert a Fort Solis egy közel értékelhetetlen játékra sikeredett. Az indoklásom pedig a következő: 

Nem funkcionál játtékként a Fort Solis. Egyáltalán nem. Én kifejezetten kedvelem a sétaszimulátorokat, a mélyebb karakterizáló momentumokat, lassú építkezős sztorikat, de ami itt történik az több szempontból is vérlázító. De mielőtt erre rátérnék, gyorsan elintézném azt a pár pozitívumot, amit találtam a nagyjából 4 (!) órás végigjátszásom során (mindezt úgy, hogy egy kivételével az összes Steam teljesítményt sikerült kioldani, ami sokat elmond a játék tartalmi részéről). 

Ez egy kifejezetten szép játék. Csőben mocorogsz végig, és folyamatosan megröccen minden marhaságtól, de ami szép az szép. Kár, hogy nem igazán van mit nézni, mivel az art design eléggé földhözragadt, ami nem feltétlenül probléma, hiszen a készítők a valósághűségre törekedtek. Persze ember azért csak megnézte volna, mit hoznak ki a Mars felszínéből, meg a méretesebb belső terekből, ha már az Unreal Engine 5 pihen a háttérben. A másik nagy pozitívum a szinkronszínészek, egytől-egyig nagyon jól teljesítenek (bár nincsenek sokan). Persze Troy Bakert kiemelném, mert egyértelműen ő az, aki elviszi a show-t ilyen téren. A játék hangulata, atmoszféra az még, ami említésre méltó, sikerült nagyon eltalálni a játék elején a horrorisztikusba hajló, misztikummal átitatott "másik bolygó" feelinget, amit aztán szépen lassan le is romboltak, számomra rettenetes döntésekkel. 

A vicc az, hogy a karakterek hozzáállása alapján ezt még akár komolyan is gondolja

A történet érdekes misztikus felütéssel kezd, és rögtön be is rántja azt, aki vevő rá, de hamar ledobja magáról az embert. Nagyon átlag, nagyon közhely, nagyon unalmas sci-fi pillanatokon túl az ég adta világon semmit nem tartalmaz a Fort Solis, és az egyik legérdektelenebb történet, amit a témából ki lehet hozni. Van egy-két momentum a végefele, ami menthetné a dolgot, de annyira kevés és annyira késő már akkor... Még a mellékesebb karakterek története sem hordoz magában semmit. A random termekben és szobákban megtalálható hanganyagok, videófelvételek szintén érdektelenek, és abszolút nem érződik úgy, hogy ez egy élő, lélegző terep lenne. A történet egyébként nagyon röviden annyi, hogy a Jack nevű főszereplőnk, és társa Jessica, éppen szerelnek valami tornyot, amikor a közeli Fort Solis nevezetű létesítményből vészhelyzeti hívás érkezik. Ezért Jack odamegy, és elkezd bolyongani az üres épületekben, talál pár hullát, meg furcsa nyomokat, ééééééééés ez mind. Na meg persze közben pár fordulatnak csúfolt momentum, egy nagyon gyenge alternatív befejezés, és egy még gyengébb, rettenetesen közhelyes valódi befejezés.

Az egyetlen pillanat a Fort Solisban, ahol éreztem egyfajta horror vibe-ot

A render distance miatt nem kell aggódni

Akkor most jöhetnek a negatívumok, amikből van egy pár, szóval próbálom magam korlátozni karakterszámok terén, de nagyon kikívánkoznak ezek a gondolatok. Rég voltam ilyen mértékben felcseszve egy játéknak köszönhetően. A középgyenge történetről, az alulírt karakterekről, a rövid játékidőről már szóltam röviden. A játékmenetről viszont egyáltalán nem, pedig ott rejlik az igazi métely! Jó sétaszimulátor mivoltának köszönhetően a játék nagy részében semmit, azaz semmit nem lehet csinálni, csak előre menni. Néha megfordulni, meg eltévedni persze simán, meg vannak tipikus értelmetlen interakciók tárgyakkal, de ez minden. A legdurvább pillanatokat a már rég elavult és minden zsánerből kigyomlált QTE-k hozzák el, de ezek förtelmesek és élvezhetetlenek egytől-egyig. Már a QTE mivoltukból kifolyólag is szörnyű az egész, de még azon túl is sikerült összehozni az egyik legrosszabbat valaha. Súlytalan, ismétlődő, és full random az egész. Lehet sejteni mikor jön elő, de néha azért ugranom kellett a billentyűzetre, hogy eltaláljam az adott betűt, mert konkrétan még a dialógust olvasgattam. 

A legnagyobb probléma még nem is ez. Hanem a játék sebessége. Jacket és Jessicát is irányíthatjuk a négy fejezet során, és mind a két karakter olyan ráérősen, olyan mindent telibetojósan sétál, meg kommentál dolgokat, hogy őszintén az arcomat kapartam a játék végére. MIÉRT NEM FUTSZ?! MIÉRT? HÁT ÉPP HALÁLOS VESZÉLYBEN VAGY TE IS MEG A HAVEROD IS! FUSSATOK MÁR! 
Csak és kizárólag sétálni lehet. Hiába történt az előző jelenetben egy gyilkosság, vagy támadás vagy gurgulázó neszek egy ajtó mögül, Jack és Jessica ezt pont telibe szarják és sétálnak tovább, miközben a szövegeik szerint "nagyon gyorsan el kell innen tűnni", vagy éppen "sietni kell mielőtt...". Akkor ne sétálj kérlek. Akkor legalább sétálj gyorsabban, válts tempót. Mutasd a jelét annak, hogy éppen halálos a fenyegetés, ami ezen a szerencsétlen bázison jelen van. 

Nagyjából így néztem ki miután végeztem a Fort Solis-szal.

Arra a kérdésre a válasz, hogy "Miért nem futnak??" persze pofon egyszerű. Időhúzás. Az egyik legpofátlanabb és játékot legjobban romboló időhúzás, amit valaha láttam. Ez igaz az átvezető jelenetek egy részére is, illetve amilyen hosszan ki vannak tartva bizonyos snittek, amikor már rég végetért egy-egy párbeszéd, vagy monologizálás. Egyszerűen a Fort Solis egy két órás játék volt, amiben egy gombot kellett nyomni végig, és rájöttek, hogy ezt még egy olcsóbb árcédulával is nehéz lesz eladni, tehát tele kellett tolni marhaságokkal, vagy éppen olyan puzzle elemekkel, amiket puzzle-nek hívni lekezelő bármely más játék hasonló elemeivel. Az egyetlen kihívás ezekben az, hogy fingod nincs mit kell csinálni, és némelyiknél még egy minimális utalás sincs arra, hogy mit kellene. Ó és tudjátok mi a legjobb az egészben? Hozzánkvágnak egy térképet, ami közel használhatatlan, de ha nagyon próbálkozik az ember, akkor talán sikerül valamit összehozni vele. Tehát az egyszeri játékos gyakran rossz irányba indul/fordul itt-ott. Csak azért, hogy tovább tartson a Fart Solis.
A játék minden aspektusa az időhúzásra, a mesterséges játékidő generálásra megy rá. És ez vérlázító, tragédia, visszataszító hozzáállás.

Nagyjából itt zárnám le, és most próbálom elfelejteni azt a négy órát, amit ezzel a mocsokkal eltöltöttem.

Kikocsikázok a galaxisból, csak legyen már vége!