Három évvel járunk a Resident Evil VII: Biohazard eseményei után. Ethan és Mia boldog házasságban élnek újszülött kisbabájuk, Rose társaságában. A családi idill felhőtlennek tűnik, de Ethan-ben folyamatosan ott motoszkál még a louisiana-i eset a Baker-családdal és Eveline-nel. A meghitt családi vacsorát maga Chris Redfield és osztaga zavarja meg, mikor nemes egyszerűséggel szimplán agyonlövik Mia-t, elhurcolják Rose-t, Ethan-t pedig kiütik. Felfogni sincs időnk a történteket, már egy havas út mentén térünk magunkhoz, egy felborult rabszállító társaságában. Az utat követve eljutunk az új helyszínhez, a kicsiny romániai faluhoz. Valami eszméletlen profi munkát végeztek a Capcom szakemberei a falu lemodellezésével! Közép-európaiként rengeteg stílusjegy ismerős lehet számunkra, kezdve a házak kinézetétől egészen a berendezési tárgyakig.

Hamar kiderül, hogy a falut vérfarkasok tartják rettegésben, a szálak pedig a szomszédos kastélyig érnek, ahol Mother Miranda, és alattvalói, Alcina Dimitrescu, Donna Beneviento, Salvatore Moreau, valamint Karl Heisenberg tevékenykednek. Ethan a helyiek kudarcba fulladó megsegítése után erre veszi az irányt, hogy megtalálja kislányát, de persze a sztori ennél azért bonyolultabbá válik idővel. A falu és a kastély az a két helyszín, amiket a korábban letölthető demokban már félig-meddig bejárhattunk, de a Resident Evil Village több változatos területtel is operál. A központi persze a falu, ahová minduntalan visszatérhetünk (megéri felfedezni a lezárt házakat rejtett kincsek után kutatva!), de ahogy egy bizonyos kulcs több darabját is megszerezzük, úgy nyílik meg előttünk az út másfelé.

Ez jópofa, hiszen kellő változatosságot biztosít, ugyanakkor pont a horror-faktort is épp ez öli meg. Eleinte a felfedezés és az új, leginkább a Resident Evil 4 hasonló települését visszaidéző terület még egészen bíztató, ahogy maga a Dimitrescu-kastély is, a Tyrant / Nemesis módjára a nyomunkban koslató, túlméretezett vámpír hölggyel – a gondok később jönnek. De ne rohanjunk még ennyire előre, hiszen a következő helyszín, a kísérteties Beneviento-ház a játék legerősebb része, igazi nyomasztó, vérfagyasztó horror-hangulattal! Itt a fegyvereinket is elveszik, és odalenn, a ház alatt kell tevékenykednünk teljesen védtelenül, majd egyszer csak kialszanak a fények, és amint kilépünk az ajtón, meghalljuk, hogy valami közelít. Valami undorító, ami ráadásul borzalmas kisbaba hangokat ad ki, de olyan rémületes módon, hogy ennél a pontnál tényleg félre kellett tennem pár órára a játékot, mert kicsinált idegileg.

A mutáns kinézetű, hal-béka-ember kombó Moreau után ugyanabba a hibába esik a Village, mint a Resident Evil VII annak idején. Történetesen, hogy a tényleg csontig hatolóan creepy helyszíneket felváltják a sablonos, ezerszer látott térségek. A vérfarkasok fészke, vagy Heisenberg erősen a Wolfenstein / Prey játékokat idéző gyára cseppet sem emelkednek ki az átlagosból, és mikor utóbbiban belepattanhatunk egy mechába (!), ott már tényleg a fejemet fogtam. A Capcom –féle megalománia ismét felütötte a fejét, hiszen a japánok továbbra is kötelességszerűen pakolják tele a félelemre kiélezett játékmenetet túlméretezett, háznyi magas bossokkal, különféle csápos mutánsokkal, illetve egyenesen a Call of Duty hangulatát idéző momentumokkal – ez utóbbi konkrétan jelen van a játék háromnegyedénél! A Resident Evil VII is ott csúszott meg, hogy a teljesen jól felépített Texasi láncfűrészes hangulatot Ethan kezéhez hasonlóan egy huszárvágással szelték ketté a fantáziátlan bányás szakasszal, vagy utána a hajón való agyatlan lövöldözéssel. Itt ugyanez a felállás, csak a mérleg nyelve még jobban az akció felé billen, ami azonban teljesen kiöli a horrort a játékból.

A látvány, a zene, a szinkron persze ismét abszolút rendben van. Külön ki szeretném emelni az introban látható animációs kisfilmet, mely lazán visszaidézte bennem Tim Burton korai munkásságát. Maga a falu megvalósítása már-már fotórealisztikus és minden apró kis részlet a helyén van, akár az omladozó kisebb házakat, akár a fényűző kastély belső tereit nézzük. A kibővített játéktér pedig új lehetőségeket is rejt magában: kereshetünk kincseket, fegyver-kiegészítőket (sőt, komplett új fegyvereket!), levághatunk állatokat, amiket aztán a helyi árusnál, a hatalmasra hízott Duke-nál beválthatunk receptre, amiből ő főz valami finomat és hasznosat. Nála adhatjuk el a kincseket és a talált ereklyéket is, valamint vehetünk tőle rengeteg hasznos cuccot és a fegyvereink fejlesztésében is segítségünkre lehet. A felfedezés öröme tényleg megvan, én még a fő-sztori befejezése előtt is órákat töltöttem el a faluban, hogy az utolsó kis utcavégi házba is be tudjak menni mindent összeszedni.

A történet amilyen jól indul, akkora „meh” lesz a végére, és hiába kapcsolják össze a Baker-családnál történt rettenetes eseményekkel, a játék második felétől engem teljesen elveszített. Mondjuk ez elsősorban tényleg inkább a hangulatváltás miatt történhetett, hiszen sokkal jobban adtam volna végig a gótikus-horror settinget a kis román faluval, meg annak környékén az ijesztő házzal és a félig a víz alá süllyedt malom-térséggel. Számomra totál kilógott mind a vérfarkasokkal teli erődítmény, mind Heisenberg gyára, de ez legyen az én problémám. Mindezektől függetlenül a Resident Evil Village simán hozza az előző részek igencsak magasra tornázott szintjét, és bizonyos perceiben – például a már említett Beneviento-háznál – meg tényleg a 2021-es év horror-pillanatait szállítja, egy rendkívül szórakoztató környezetbe csomagolva, ami alsó hangon (főleg, ha mindent ki akarsz maxolni!) 10-12 órát lazán felemészt, bármiféle guide, vagy külső segítség nélkül.

Szóval a Capcom lényegében ezúttal sem tett mást, mint elhozott egy egészen kiforrott, parásabb jelenetekkel megpakolt akció-FPS-t, mely amilyen erősen indul, annyira gyorsan veszíti el egyéniségét a második felére. Mintha identitásválságba jutna, egyszerre akar hátborzongató horror lenni a Layers of Fear és a hasonló eresztések nyomán, valamint próbál megfelelni a CoD-generáció szülötteinek is, akik már egy autóversenyes játékban is a gépfegyvert keresik. Ha döntenem kéne, hogy a Resident Evil VII, vagy a Village tetszett-e jobban, akkor azt mondanám: az állás döntetlen! Nekem pontosan ugyanazt az élményt adta mind a kettő, nagyszerű kezdéssel, szórakoztató játékmenettel, kiemelkedő pillanatokkal, de a végére elfáradó sztorival és klisékbe hajló helyszínekkel. Ha jön majd Resident Evil IX, akkor előre is kíváncsian várom már, hogy mennyiben fog változni a véleményem annak végigjátszása után!