Egyedüli világítótorony-őrként egy kísérteties, kietlen szigeten, ahol egyszerre kerít hatalmába a magány és a rettegés? Ebben a kis indie-horrorban olyasmivel találhatjuk szemben magunkat, amit józan paraszti ésszel még felfogni sem lehet. Azt szeretem a leginkább a Steamben, hogy sokkal nagyobb teret ad a kezdő indie-fejlesztők számára, így sokkal több olyasféle tartalom található meg rajta, amik legtöbbször csak néhány megabyte helyet foglalnak, általában elég rövidek, de cserébe nagyon intenzív élménnyel ajándékoznak meg (nem, nem a kifejezetten pornó-, és hentai-játékokra gondolok!). A No One Lives Under the Lighthouse többször szembejött már velem, de a rettenetesen baráti ára ellenére mégis valahogy állandóan elmentem mellette. Egészen mostanáig. A játékot egy borongós napon zsákoltam be, és mivel csak a steames értékeléseket olvasgattam róla, nem igazán tudtam, hogy pontosan mire számítsak.
Nem messze járunk az Egyesült Államok partjaitól. Egy kis sziget felé tartunk csónakkal, ahol az új őrként (az előző nyomtalanul eltűnt) fő feladatunk a helyi világítótorony felügyelete lesz. Felettesünk közli velünk, hogy alig két hét múlva hoz majd egy kollégát is a szigetre mellénk, de addig egyedül kell boldogulnunk. Szállásunk takaros, kis konyhával, két ággyal, de még könyvespolccal is berendezett. Teendőnk csupán annyi, hogy nap mint nap jelzőfényt gyújtsunk a toronyban, majd egy kart megtekerve beindítsuk az azt forgató szerkezetet, és már mehetünk is vissza aludni. Könnyűnek hangzik? Nem lesz az!
Rögtön az első nap furcsaságokba botlunk. Például valamilyen különös oknál fogva ébredés után fekete trutyi borítja a szállásunk padlóját, és ez a rejtélyes massza láthatóan a toronyban is jelen van, sőt, terjed is! A zárt ajtók mögül dörömbölést hallunk, a sirályok mintha emberi nyelven szólnának hozzánk, eléggé furcsa hangokat hoz a szél, és a címmel ellentétben egyre biztosabb, hogy valaki mégis lakik még rajtunk kívül a szigeten - mégpedig odalenn. Minden egyes nap be kell indítanunk a jelzőfényt, azonban legtöbbször ezt akadályozza valami (valaki?). Olajat kell töltenünk a kannába, nehezéknek való zsákokat kell hoznunk a sufniból, stb. Egy vihar alkalmával még a házikónk teteje is beszakad, szóval azt is célszerű minél előbb rendbe tenni. Figyelmesek lehetünk egy hatalmas ládára is szobánkban, ami négy pecséttel van lezárva. Ezeket a pecséteket is megtalálhatjuk elszórva a szigeten (naponként egyet-egyet), sőt, a háromféle befejezés egyike is eme láda tartalmához kötődik.
A retró (PS1-es időket idéző) pixel-grafikával megáldott játék látványvilága egészen egyedi (ezzel együtt rendkívül gépigény-barát), talán részben a Return of the Obra Dinn-re hajaz, de ínyenceknek mindenképp tetszetős lehet. Újabb remek példa arra, hogy nem feltétlenül kell fullos grafika, meg ray-tracing technológia ahhoz, hogy valami élvezetes és hangulatos legyen. A No One Lives Under the Lighthouse egy későbbi szakaszában ráadásul a méltán klasszikus Amnesia: The Dark Descent "Zerzura" (avagy: The Dark World) másvilágát is megidézi, miközben Lovecraft előtt tiszteleg. Ó, igen, a jó öreg Howard munkássága többször is eszünkbe juthat a végigjátszás során, ahogy Robert Eggers nagyszerű 2019-es horrorfilmje, A világítótorony is. A hangokat és a zenét külön dicséret illeti, valóban hátborzongatóra sikeredett mindkettő, pedig mindössze hárman felelősek a fejlesztésért.
A No One Lives Under the Lighthouse befejezéstől függően 1-2 óra alatt letudható. Rokonságban sokkal közelebb áll az élményt átadni kívánó sétálószimulátorokhoz, mintsem a klasszikus horrorjátékokhoz, így azok is bátran tehetnek vele egy próbát, akiket a víz lever a Slender -féle alkotásoktól. A történetvezetés egészen remek és szép, méretes csavarokkal operál. A hangulat abszolút átjön: magányosan tengetni mindennapjainkat az elhagyatott (?) szigeten eleve elég nyomasztó érzést kelt, de erre sokszor még rá is tesz a játék néhány lapáttal, mondjuk egy kiadós vihar, vagy köd személyében. Bizony, többször végigfutott a hátamon a hideg, miközben az aktuális napi feladatot láttam el éppen. Remek játék, érdemes kipróbálni. Csak aztán oltsatok villanyt, ha nekikezdtek!
